Volt egy látomásom valamiről, de nem mondhatom el. Valami pozitív. Sok pozitív, pozitív! De ez olyan, mint egy jóslat. (Ó. Az jó.) Most nem mondhatom el, oké?
( Mester, van esetleg még valami a Spirituális Naplódból, amit a Mester meg akar osztani velünk? )
Nem tudom, hogy mindig el kellene-e olvasnom a naplómat. A naplónak titokban kell maradnia. Mindig a magán szobámba ástok. Akkor szemüveget kell viselnem. Most meg kell keresnem a naplót. (Jó, köszönjük Mester.) Várjatok ott, ha van valami, amit elmondhatok, megtenném. (Köszönjük, Mester.) Különben azt mondanátok, hogy fukar vagyok és… (Ó.) (Nem, Mester.) Hol a naplóm? Ó, édes Istenem. Itt is van. Rendben. A kedves naplóm már majdnem eltűnt. Majdnem egy év telt el, és mit tettünk. Olyan gyorsan eltelt az év, olyan gyorsan telt az idő. (Igen.) És a hajunk olyan gyorsan őszül. Az elmúlt napokban volt időm, lop- tam egy kis időt a hajam festésére. (Gyönyörű vagy, Mester.) Teljesen egyedül. Nagyon alacsony fenntartású Mester vagyok. Mindent magam csinálok.
Hadd nézzem. Már sokszor olvastam nektek, (Igen, Mester.) így nem hiszem, nem sok maradt. Ó, mostanában, nincs sok időm sok mindent írni. És más dolgokat, amiket még nem mondhatok el.
Az a személy börtönbe fog menni, vagy legalább be fogják perelni valahogy, rendben? De most nem mondhatom el. Oké? (Igen, Mester.)
Volt egy látomásom valamiről, de nem mondhatom el. Valami pozitív. Sok pozitív, pozitív! De ez olyan, mint egy jóslat. (Ó. Az jó.) Most nem mondhatom el, oké?
Vannak olyan ördögök, amelyek megjelennek az égen. Az emberek nem látják az alakjukat. De vannak, amelyek úgy néznek ki, mint egy buborék vagy valami. Ezek azok az ördögök, akik megpróbálják elpusztítani a földlakókat és a Földünket. Szóval: "megparancsoltam nekik, hogy hurcolják le őket, és még több elbújt démont is hurcoljanak a pokolba, ha nem bánják meg bűneiket. Még ha megbánják is, már túl késő.” Még néhány tudós is láthatja őket néhány eszközön keresztül. Foltoknak néznek ki, vagy valami ilyesmi, (Ó.) majdnem átlátszó szürke színű. Ha szabad szemmel látjátok, akkor az ilyen. De aztán nagyon csúnyák és undorítóak. Ezek nem csak olyanok, mint például egy buborék. Nagyon undorítóak. Tudjátok, ha látjátok az igazi..... a bölcsességszemetekkel vagy valami mással, látjátok a valódi képüket, elájultok. (Hű!) Rendben. Ó, Istenem.
És itt csak írtam a démonról, amit épp most mondtam nektek. (Igen.) Tudjátok, a térdelők, az arcuk majdnem a földön, mert az EUV (Eredeti Univerzum Védő) nem tudja szétválogatni őket. Szóval azt mondtam: "Tüntesd el őket a szemem elől. Más dolgom van. Ne akadályozzák a látásom. Megbocsátok nekik, rendben. Akárki, megbocsátok mindnek. De ne térdeljenek többé a látásom előtt. Rendben? Vidd őket. Menj, menj, menj." És ez december 7-én volt. Milyen nap van ma? December 24. (24, igen.) Oké. Á, még 24 vagy majdnem 25? 25 vagy 24? (24. Még 24.) Rendben, jó. Rendben. Sok más jóslat, nem akarom elmondani. December 8-án "A démonok és szellemek csoportja még mindig térdel odakint. Miért? Miért?" Megkérdeztem az Ihôs Kư-t. "Miért? EUV védelem, miért?" És azt mondták nekem: "Mivel összekötözted őket, nem tudjuk szétválogatni őket." Szóval éppen írtam a beszélgetést Velük. "Rendben. Rendben. Válasszátok szét őket most, néhány a Negyedik Mennybe, mert bűnbánóak, néhány a pokolba, mert túl rosszak.” Aztán később megnéztem, még mindig ott látom őket.
Nem mindig kell látnom őket. De ha valamilyen különleges módon nézem, akkor láthatom őket. Mert nem olyanok, mint ti, nem olyanok, mint a fizikai test. Csak asztrális testük van. (Igen.) És nem kell látnom olyan dolgokat, amiket nem akarok látni. És többnyire az ilyen szellemek és démonok, nem merik megmutatni a valódi megjelenésüket nekem. Rendben? De valahogy csak kinézek; valahogy sírtak, vagy valami, úgyhogy kinéztem, és akkor megláttam őket. És így ismét megkérdeztem a körülöttem lévő Ihôs Kư Védőket, mondván: "Miért? Á?" "Hogy lehet, hogy a szellemek még mindig ott térdelnek?" Szóval azt mondták nekem: "Még nem jött el az idő." Azt kérdeztem: "Hogy érted?" Mondtam Nekik, hogy gyorsan szabaduljanak meg tőlük.
Azt mondták, „Mert a Negyedik Szint Urának nincs értéke, hogy elvigye őket.” És már elmagyaráztam nektek, ugye? (Igen, Mester. Igen, igen. Köszönöm.) És azt mondtam, „Oké, akkor vidd őket a Harmadik Mennybe. Oké?” Ugyanúgy nem tudja. Mert nincs elég értéke. És a Második Szint még rosszabb. Mert ezek a démonok nagyon erősek. Nagyon erősek. Pont olyan, mint hogy 5 kilós zsák rizst el tudsz vinni. Igaz? De ha az 100 kilogramm, akkor nehéz vinned. Nem is beszélve arról, hogy sokat vinni belőlük. Értitek, miről beszélek? (Igen, Mester.) Igen, ugyanaz. Egy lény ereje ilyen. Nem tudod megmérni. De tudni fogod, ha spirituális ember vagy, tudod, hogy annak az embernek mennyi ereje van, és nem tudsz vele foglalkozni, vagy tudsz vele foglalkozni. Értitek? (Igen.) Rendben. És szintén, egy lény karmája szintén ilyen. Nem tudod összemérni; nem tudod felmérni. Nem tudod rátenni a mérlegre, hogy megnézd, hány kiló, de nem tudsz róla gondoskodni, mert túl sok. (Igen, Mester.) Ezért nem tud a Negyedik Szint Ura foglalkozni vele. És a Harmadik Szint, a Második Szint, Mind nem tudnak. Még az Asztrális Szint sem tud. Így csak a pokolba tudnak menni. Azt mondtam, „Nem, nem lehet. Megígértem, megbocsátok nekik.” Szóval egy különleges helyet kell csinálnom, ahol maradhatnak. Értitek már? (Igen, Mester.) Későbbi értesítésig.
Istenem. Annyi munkám van. Tudjátok, mennyi könyvet küldötök nekem minden nap, hogy törődjek velük, ellenőrizzem. Mennyi műsort küldtök nekem. Ugye? (Igen, Mester.) Nem csak egy műsort. Sok műsort. Mint könyveket. Rengeteget kell olvasnom, és sok dologról gondoskodnom. Szóval mindent fel kell áldoznom, még az alvásomat is azért, hogy mindezt megcsináljam. És a belső munkát megcsináljam. Értetek engem? (Igen, Mester.) Ezért felejtettem el a kint térdelő démonokat. Nem fognak meghalni, csak éhesek.
Ha nincs ilyen tested, nem halsz meg. De ugyanúgy érzed a szenvedést, érzed az éhséget, érzed a szomjúságot, mindent érzel, de semmi nem történik veled. Csak szenvedsz az éhség, vagy szomjúság, vagy más dolgok fájdalmától, de nem halsz meg, vagy nem érzel fájdalmat, vagy nem ájulsz el, vagy bármi ilyesmi. Értitek, amit mondok? (Igen, Mester.) Mint néhány éhes szellem, örökké éhesek lehetnek, de nem halnak meg.
A pokolban is, az embereket meg lehet büntetni. Egy bűnös lényt, vétkes lényt, örökké lehet büntetni, de nem halnak meg. Csak szenvednek, szenvednek, újra, újra és újra, de nem tudnak meghalni. Ez a probléma. Ez a szörnyű dolog a pokolban. Csak nem halnak meg. Ebben a fizikai testben, még ha emberek kínoznak is, vagy megvernek, vagy megölnek, meg tudsz halni. És aztán nem szenvedsz többet. Nos, persze, ha nem mész a pokolba. De a pokolban, sose halhatsz meg. Amíg a karmádnak nincs vége, örökké csak szenvedsz, leszúrnak, megégetnek, meggrilleznek, megsütnek, megvernek, mindenféle szörnyű büntetés. Azok, akik beszámoltak a tévében vagy újságban a kínzó bűnözőkről, vagy gyanúsított háborús bűnösökről, elhalványul, hozzá képest eltörpül. Értitek, mire gondolok? (Igen, Mester.) Mert például, ha valakit kínoznak ebben a világban, ha túl sok a fájdalom, csak elájul. (Igen.) De a pokolban nem tudsz elájulni. Nem ájulsz el. Nem veszted el az eszméleted. Nem menekülhetsz. Folyton csak érzed a fájdalmat örökre. Értitek? a szenvedést örökre. Értitek? Valaki leszúrt, vagy félbe fűrészelt a pokolban. Mindet tudod, de nem tudsz elmenekülni, nem tudsz elájulni. Még egy másodpercre sem tudod a fájdalmat megállítani, bármilyen ok miatt is. Értitek? És nem adnak neked fájdalomcsillapítót. Semmi ilyesmit. Szóval rájöttem, hogy ez túl sok a Negyedik Szint Urának, ezért azt mondtam, „Igen, igen, túl sok Neki.” Tudjátok, beszélek a Védelmező Istenekkel és Istennőkkel, és ugyanakkor leírtam.
Szóval... És még akkor is, azt mondtam, „Oké, szóval segítenem kell Neki, felvinni az értékét. És ebben az esetben, mikor mehetnek? Mikor tudod elvinni a démonokat?” Azt mondták, „Öt órán belül.” Azt mondtam, „Ó, Istenem! Ó, Istenem, teljesen elfeledkeztem róla. Legyetek biztosak benne, hogy gyors, gyorsabb ennél.” Azt mondták, „Nem vihetjük őket sehová. Hogy lehetnénk ilyen gyorsak?” Azt mondtam, „Rendben, rendben. Akkor nekem kell helyet csinálnom a számukra. Egy kis világot, ahol maradhatnak.” És erről már gondoskodtam. (Igen.) Szóval már nem.
Minden a Magasabb Világból, vagy a Végső Mestertől, vagy az Ihôs Kư Istenektől, Ők mind pozitívak, pozitívak, pozitívak. De ebben a világban foglalkoznom kell a negatívval. Értitek, mit mondok? (Igen, Mester.)
És december 9-én, kinézek, még mindig van egy! Még ott van egy szellem. Azt mondtam, „Miért van még ott?” Azt mondták, „Nem jött el az idő.” Azt mondtam, „Ne mondjátok nekem újra és újra ugyanazt. ‘Nem jött el az idő...’ Vigyétek el most. Miért?” Ó. Azt mondták, „Mert még nincs elég erőnk. El fogjuk vinni. Műszakot váltunk. Másik műszak jön.” Mert minden erejüket arra fordították, hogy elvigyék ezeket a démonokat. Nem olyan könnyű. A démonok, olyan erősek. (Ejha.) Ezek erősek, felfordulást tudnak csinálni a világban, Ők ezért nem tudnak sok mindent tenni. Még Nekik is egyesével kell őket elvinniük. És egy maradt, ezért kérdeztem. Azt mondták, „Nem maradt elég erőnk. A következő műszak fogja megtenni.” Értitek, mit mondok? (Igen, Mester.) Mindig azt mondják nekem, „Még nem jött el az idő.” És részleteket kell Tőlük kérnem. Oké, mindegy. Nem írtam le mindezt, de erről van szó. Így, azt mondom, „Á! Akárhogy is. Á, tegyetek úgy, ahogy akartatok. Tegyétek meg Ti magatok.” Azt mondtam, „Ebben a világban ha azt akarod, hogy valami a legjobb legyen, csináld magad.” Ezt mondtam itt. Úgy értem, hogy még az Ihôs Kư Istenek sem tudnak nekem mindig segíteni. Csak ebben az esetben. Sok más esetben is. Akkor az rendben van.